Kevélység, harag
Pokol. Lucifer. Ördög. Mindenkinek eszébe jut erről a szavakból valami, egy kép, vagy egy képzelt világ. Gondolkoztál már azon hogy Lucifer hogyan néz ki? Az ördögök különböznek-e az emberektől? Vagy elkalandoztál-e azon hogy ki van Lucifer mellett? Nem? Gondoltam, miért is tetted volna. Most válaszolok neked. Igen, én. Fiametta, így hívnak engem, mint a pokol űrnőjét. Nem különbözünk az emberektől, ők a pornép nem. Csak azok, akik itt élnek a fekete várban, és azon belül is ott ülnek az én helyemen. A többi csak hal a tengerben, de én maga vagyok a tenger. Óvatos lány hullámokat vetek, halk zúgásommal ide csalogatok mindenkit, és ha már nem figyel, ott van a semmi közepén, csak ő és én. Na akkor, na igazán akkor föltámadok, és csak pusztulás marad utánam, és senki és semmi nem akadályozhat meg ebben. Amit akarok, azt megszerzek, ez a mai napon sem lesz máshogy. Három kopogás zavart meg.
- Szabad. – Mondtam foghegyről, tudtam úgyis az egyik szolga. Nem nézett fel rám, mélyen meghajolva maradt.
- Jó reggelt úrnőm. Az Úr hívatja. – Mondta még mindig meghajolva és szemét rám sem emelte, hogy tehette volna? Engem nem lehet csak úgy nézni.
- Elmehetsz. – Legyintettem a kezemmel és visszafordultam a fésülködő asztalomhoz. Vörös hajam, tépetten áll a fejemen, mint mindig most is tökéletes beállítva. Húsz évesen haltam meg és itt nem öregszünk, mondjuk, nekem az is jól állna. A fekete rojtos szoknyám vettem fel, elindultam a bálterem felé. Ahol végig haladtam ott a szolgálók, vagy más kicsivel fontosabb emberek mind mélyen meghajoltak előttem, fejüket lehajtották és hangosan köszöntek. A teremben már ott ült Lucifer, neki szőke, kócos haja volt és barna szeme. Ő mindig is kedvesebb volt, mint én, a pokol vezetője én vagyok. Ezt mindenki tudja csak nem meri hangosan kimondani. Lucifer éppen az egyik barátjával pókerezett. Póker… egy unalmas, primitív emberi szokás és a barátok, az a legundorítóbb az egészben. Nem köszöntem, csak leültem és a lábam felraktam a másikra. Lucifer egész életében gyilkos volt, több embert ölt meg mint ahány született egy nap. Mesélte, de már megbánta, igaz ezt nem sokan tudják, ezért még mindig ő a pokol ura, de igazából én irányítok. Hogy mi a mi dolgunk? Egyszerű, egész nap jönnek a meghalt lelkek és elkell döntenünk, hogy itt maradjanak vagy menjenek fel a menyben, ott fönt is ugyanez a dolguk, csak akik rosszak azokat leirányítják. Mindjárt megnyílik a kapu és kezdődik a sor. Lucifer barátja is kiment, már csak ketten voltunk az óriási teremben.
- Előbb ide hivattalak. – Fordult felém és rámosolygott. Azt hiszi szeretem hogy ő az igazi, pedig nem, utálom a kedves mosolyait, a jófiú képét. Nem szóltam. – Arra gondoltam talán, hogy lehetne egy bál, egy közös bál a mennyel, amin kicsit összeismerkedhetnénk. – Mondta mosolyogva, a düh, és a harag pirosra színezte arcom. Bál, azokkal, akik nem éltek csak egész életükbe keresték a jót és makulátlan a lelkük. Felpattantam a székemből.
- Te nem vagy normális. – Ordítottam. – Hogy képzeled hogy egy helyen mutatkozzak velük? Hogy egyáltalán hozzám szóljanak? Ez egy rossz ötlet. Lucifer, te ne gondolkozz, arra itt vagyok én. – Ordítottam még mindig kikelve magamból. A nagy ajtó kinyílt. Meghajolt a szolga aki bevezeti a döntésre váró embereket, bejött az első. Fejét lehajtotta, szőke hajú lány volt. A dühöm még midig nem szállt el, magamba fortyogtam, de kicsit megnyugtat ha a lelkeket örök kárhozatra ítélhetek. A szolga neki ált felolvasni az adatokat.
- Sarolt Pitt, 1990-ben született március negyedikén. A középiskolában mindenkit alázott és földbetiport. Drogtúladagolásban halt meg. – Fejezte be. Drog túladagolás? Egyértelmű a döntés. De ha már ide kerül, tudjam mit szeretett volna. Gonoszul elmosolyodtam.
- Hova mennél szívesen? A Pokolba vagy a Menybe? – Kérdeztem önelégülten, de ő nem szólalt meg. – Azt kérdeztem hova mennél? – Álltam fel a székemből.
- A menybe. – Suttogta, na végre, meg tudott szólalni. Felkacagtam, Lucifer felsóhajtott mellettem, tudta hogy ez a lány végső ítélte.
- Pokolra jutottál. – Suttogtam. A lány nem tört meg, nem tett semmit, csak megfordult és kiment, meghallottam ahogy elkezd sírni. Elmosolyodtam. Már vagy ötven makulátlan ember ment ma fel a menybe és alig maradtak itt, nem értem miért, megváltozott volna a világ? Olyan nincs, hisz mindig is lesznek rosszak, azért hogy a jók, azok jók lehessenek és ezt a két fajta dolgot meglehessen különböztetni. Megborzongtam a saját gondolataimon, túl sokat vagyok Lucifer közelében. Egy harmincöt év körüli férfi jött be a terembe. A szolgáló elkezdte felolvasni az adatokat.
- Peter Starswocki 1976. szeptember huszonkilencben született, teherautósofőr, nem sokat ivott életében, nem dohányzott, nem voltak balhéi, sok barátja volt, és ha a boltos elszámolta magát, akkor is mindig szólt… - Sorolta a jobbnál, jobb dolgokat.
- Állj. – Szóltam, nem tudom ezt hallgatni. – Valami rossz? – Kérdeztem reményteli hanggal.
- Nincs úrnőm. – Tekerte össze a pergament.
- A menybe. – Intetem a kezemmel.
- Köszönöm. – Hálálkodott, de én nem is figyeltem oda, nem kell a köszönet nyilvánítása egy közelgő angyalnak. Az ajtó megint nyílt, egy nagyon ismerős vállig érő barna hajú lány lépett be.
- Katherine Wilde. – Csak a név visszhangzott a fejemben, Katherine Wilde…. Wilde… Wilde… Még középiskolában történt, mielőtt lelőttem magam, a leghelyesebb sráccal jártam Jassennel. Mindenem megvolt, de Katherine nem csinált semmit mégis a fiuknak ő kellett, a visszahúzódó, de csodálatosan gyönyörű Kat. Jass egyik este azt mondta már nem szeret Katet szereti. Összetört bennem a szívem így megöltem magam és a pokolra jutottam. Hogy miért? Nem voltam éppen az a szende lány.
- Huszonöt éves, egész életében tiszta volt makulátlan elő élet… - Csak sorolta a jó dolgokat, de engem az érdekelt miért is halt meg.
- Hogyan halt meg? – Álltam fel a székemből és rám kapta Kat a tekintetét, felismert. Farkasszemet néztünk, a terembe megfagyott a levegő, Lucifer és az összes szolga és az egész nép tudta hogy csak nagyon kevesen nézhetnek a szemembe de ő megtette.
- Elütötte az autó. – Szólalt meg a szolga rekedtes hangon.
- Milyen volt Jassel az életed? Ha? – Kérdeztem éles hangon.
- Tökéletes. – Ejtette ki a szót lassan és kínzóan nagyképűen. A vér megfagyott az ereimben, de most csak a bosszúra tudtam gondolni, így elmosolyodtam, most visszavághatok.
- De csak volt. – Sóhajtottam fel ironikusan. Bármit megtehetek itt, olyan büntetést adok neki a pokolba amilyet akarok.
- Nem csináltam soha semmit, a menybe jutok nemde? – Kérdezte magabiztosan mire én felkacagtam és az arcáról a mosoly lefagyott. A szemében félelem csillogott próbálta nem mutatni de reszketett, félt, és ez jó.
- Úgy gondolod? Itt én döntök, csakis én. – Mondtam vontatottan az utolsó mondatom.
- Úgy. – Próbálta határozottan mondani de hangja megremegett, míg az én arcomon egyre nagyobb mosoly jelent meg.
- Hát akkor nagyon rosszul gondolod… – Vontam vállat. – és tudod miért? Mert te még a megy közelében sem fogsz járkálni. – Mondtam nemes egyszerűséggel.
- Miért? – Tette fel a kérdést amit még egyetlen egy embertől sem halottam. Miért? Mert ez az én döntésem. Mondanám, nem de? Hogy mer ő ilyet kérdezni tőlem? Mély levegőt vettem hogy úgy mondjam ki a végszót hogy neki minél jobban fájjon és kínzó lassuságal jusson el a tudatáig.
- Pokolra jutottál. – Mondtam szép lassan, vontatottan hogy a szavakat megértse. Néhány másodpercig még állta a tekintetem és nem szólt csak állt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel magamban amikor a sós könnycseppek elkezdték marni az arcát. A bosszúm beteljesült, a hátralévő élete rosszabb lesz mindennél, olyan lesz, mint amit akkor éreztem mikor megöltem magam. Szélesen elmosolyodtam.
Húú, hogy is mondjam...volt benne elég sok hiba, amit kijavíthattál volna némi áttekintéssel. Meg mondom őszintén először nem volt kedvem elolvasni. Az eleje unalmasnak tűnt, néhol tök értelmetlen mondatok, de aztán nincs mit tenni alapon bele kezdtem és a pókeres résztől egészen megtetszett. Tetszik a vége, hogy kevésbé Happy End (bár ez változó, attól függ kinek a szemszögét nézzük). Egész jó volt, azt kell, hogy mondjam. Imponált az elképzelés, hogy a főszereplő még Lucifernél is gonoszabb. Igazán jó volt. A hibákat legközelebb javítsd! Sokkal élvezhetőbb lesz! Gratulálok! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése