Alicebrandon novellája

Hajrááá emberek kritikákat hozzá! Segítsetek írótársaitoknak! Ti is örülnétek, ha a ti novellátokhoz írnának nem?? :) Hamarosan jön a következő!

LISA

Múlt 1638: Volt egyszer két testvér Rosa és Lisa. Angliában egy vidéki kis faluban éltek özvegy édesapjukkal. Lisa hihetetlenül gyönyörű leány volt, szőke haja lágy fürtökben omlott a vállára, kék szeme mindig büszkén csillogott. Anglia tehetősebb agglegényei versengtek érte. Ezt enyhén szólva csúnya nővére nem tudta elviselni. Rosának egyenes fekete haja volt, szemei pedig mindig haragot tükröztek. Egy férfi sem érdeklődött iránta. A fejébe szállt az irigység húga szépsége miatt és egy nap mikor senki sem látta, kilazította a nyerget testvére lován. Amikor Lisa lovagolni ment, a ló egyszer csak ledobta magáról. A szép lányt így ragadta el a korai halál.

Napjainkban 2011: Új család költözött az Angliai falucskába. Az iskola új tanítónője és két unokahúga nézte meg az ódon házat, melyben valaha Rosa és Lisa élt. A falu lakói azt mondják, hogy a fiatalon elhunyt Lisa kísértete bolyong a falak közt, hogy megkeresse irigy nővérét, aki kioltotta az életét. A két lány, Jane és Sarah hallanak a pletykáról, de egy szót sem hisznek el belőle. A vacsoránál Jane azonban mégis rákérdez.

- Katrin néni szerinted is van egy szellem a házban?

- Szellem? – értetlenkedett a nagynénjük. – Miről beszélsz kicsim?

- A városban mindenki az itt lakó Lisa Welt szelleméről beszél – adott hangot véleményének Sarah.

- Szellemek nincsenek – zárta le a beszélgetést Katrin. – Menjetek aludni.

De Jane-t nem hagyta annyiban ez a válasz. Úgy döntött kideríti, igaz-e a pletyka vagy sem. A szobájába érve azonban hirtelen meggondolta magát. És ez a döntés az ágyán ülő gyöngyházfényű lánynak volt köszönhető.

- Ki vagy te? – kérdezte ijedten a lány.

- Lisa Welt – búgta a szellem. – Mutatni szeretnék neked valamit.

- Mit? – érdeklődött Jane

- Nyisd ki az asztalfiókot – utasította Lisa. – Találsz benne egy naplót. Az áruló testvérem naplóját. Kérlek, olvasd el. Csak ez segíthet, hogy tudjam, miért tette ezt velem.

- Honnan tudod, hogy ő volt? – húzta fel Jane a szemöldökét, hiszen félt, hogy Lisa be akarja csapni.

- Mindig tudtam, hogy irigy rám és a lovam se véletlenül dobott le magáról – mondta a szellem. – Jól válogasd meg, hogy bánsz a testvéreddel.

Lisa elment, Jane pedig odaszaladt az asztalhoz, hogy megnézze a könyvet, bár egy szót se hitt el az egészből. Amikor azonban kihúzta a fiókot tényleg ott volt egy kis könyvecske, a tetején ezzel a felirattal: Rosa Welt naplója. Amikor a lány kinyitotta, úgy érezte, mintha a betűk életre kelnének az ujjai között. Ahogy olvasta, szinte beleélte magát Rosa helyzetébe.

1636.05.02: Kedves naplóm! Ma végig kellett néznem, ahogy apánk a húgomat az egekig magasztalta az előkelő polgároknak. Engem soha nem dicsért így. Büszkén, hogy van egy gyönyörű lánya. Egyszerűen nem tudom, mit látnak benne az emberek. Számomra csak egy ronda kis varangyos béka. A szépsége engem illetne meg, hiszen én vagyok az idősebb. Komolyan mondom, néha legszívesebben megölném.

Ezek voltak a napló első szavai, ami Jane-t megdöbbentette. Igen, ő is volt már irigy a húgára, de nem ilyen mértékben. Tovább lapozott a kis könyvecskében és egy sokkal távolabbi bejegyzésen állt meg a tekintette.

1637.03.27: Kedves naplóm! Ma végre megmondtam az igazat az apámnak. Azt, hogy elegem van abból, hogy folyton Lisát dicsérgeti összevissza. De mint máskor, most sem értett meg. De mivel ez nem egyszer fordult már elő, kezdem megszokni. Ha nem változik a helyzet, úgyis a tettek mezejére lépek.

Az ágyon Jane nyelt egy nagyot. Félt tovább olvasni, hiszen tudta mi következik most. És amint fordított egyet a naplóban nem is tévedett. A következő dátum ugyanis.

1638.08.01: Kedves naplóm! Ez most már mindennek a teteje. Ma eljött hozzánk Anglia leggazdagabb fiatalembere és megkérte a húgom kezét. Pont az a fiú, akit én néztem ki magamnak. Rövid barna haj, barna szem és édes mosoly. Ha csak rám néz, elolvadok. Bár Lisa azt mondta, még gondolkodik rajta, úgy érzem nem lesz rá lehetősége.

Jane befejezte az olvasást, hiszen ez volt az utolsó bejegyzés a naplóban. Mikor felnézett a könyvből ismét Lisát látta maga előtt.

- Aznap tette meg ugye? – kérdezte a fiatal lányt. – Amikor a fiú nálatok járt.

- Rosának mindig tetszett Christoph – mondta Lisa. – Őt viszont csak én érdekeltem, senki más. A testvérem pedig emiatt hajlandó volt a végletekig elmenni. Azt hiszem az irigység teljesen kikészítette az agyát.

- És mi volt az a veszekedés apátokkal? – érdeklődött tovább Jane.

- Azt meg tudom mutatni, ha érdekel – intett Lisa a szobában lévő kályha felé. Jane odalépett és egy pillanattal később már egy előkelő ház nappalijában találta magát. A helyiségben rajta kívül még egy fiatal lány és egy korosodó férfi volt, akik nagyban vitáztak valamin.

- Apa elegem van abból, hogy mindenkinek Lisa így, Lisa úgy – panaszkodott Rosa. – Rólam egy árva szót se szólsz. Tudod, hogy ez, hogy esik nekem?

- Lisa csodálatos és gyönyörű lány, Rosa – csitította az apjuk. – Egyszer még sokra viszi, gazdag ember felesége is lehet.

- És én? – sétált a kanapéhoz Rosa.

- Te is szép vagy drágám – mondta az apa. – De nem említésre méltóan. Ugyan kicsim, ha nem ismernélek, jobban azt mondanám, irigy vagy a húgod szépségére.

- Igenis irigy vagyok – fakadt ki Rosa. – Különben meg, majd meglátjuk, hogy a holnapi lovaglás után melyikünk lesz az említésre méltó szépség.

Rosa ezután fogta magát és édesapja döbbent tekintetétől kísérve kiviharzott a házból. Jane maga mellé nézett. Lisa végig ott volt és megrökönyödve bámulta a jelenetet. Csak amikor az ajtó becsukódott akkor szólalt meg újra:

- Én…én, ez – dadogta.

- Menjünk vissza – indítványozta Jane. Mikor legközelebb felnézett már újra a szobájában volt.

- Szóval ezért tette – találta meg újra a hangját Lisa. Nyilván megrázták a látottak.

- Nem tudta mit tesz – nyugtatta Jane. – Akkor már nem volt önmaga.

- Lehet, mindenesetre jobb, hogy kiderült – mosolyodott el a szellem, aki lassan halványodni kezdett.

- Nem maradsz itt? – kérlelte a lány.

- Nem – búcsúzott a szellem. – Már megtudtam, amiért itt ragadtam, hosszú évszázadokra. Most már mennem kell.

Majd intett egy utolsót és köddé vált. A lány pedig ott maradt egyedül az ágyon. Észre sem vette a közeledő léptek zaját egészen addig, míg Sarah be nem lépett a szobába.

- Te még fenn vagy? – kérdezte. – Bajba fogsz kerülni.

- Igen fenn vagyok és mennyi mesélni valóm van – újságolta Jane. Majd elmondott mindent húgának a szépséges gyöngyházfényű lányról, megmutatta a naplót és a csodálatos időutazást, amit nem fog egyhamar elfelejteni.

- Fantasztikus – ámuldozott Sarah.

- Igen, csak azt sajnálom, hogy te nem jöhettél el velünk.

- Biztos csodás volt – mondta Sarah. – De veszélyből itthon is kijut bőven, ha a nénénk rájön, hogy még mindig ébren vagyunk.

- Akarsz velem aludni? – kérdezte Jane.

- Lehet? – ujjongott Sarah. – Mert nagyon szeretnék.

- Hát persze, hogy lehet – szorította magához Jane a kishúgát. – Gyere, búj be az ágyba. És Sarah?

- Igen?

- Soha többet nem leszek irigy rád! – De a kislány ezt már nem hallhatta, mert békésen elmerült az álmok tengerében. Jane melléfeküdt. Egyikük sem vette észre, hogy ezen az éjszakán a több ezer csillag közül egy fénysebben ragyog.

 Nos, hol is kezdjem. Ezzel a novellával kapcsolatban éreztem hideget és meleget is. Igazán ötletes, szép megfogalmazás, viszont egy 1630-as évekbeli beszéd stílus nem ilyen. Ehhez hasonló hangvételt egy lány vagy nő nem engedhetett meg magának egyetlen férfival szemben sem. Tetszett, megjegyezném, talán néhol nagyon is. J Voltak benne esztétikai és helyesírási hibák egyaránt. Ne felejtsd el, hogy a „pedig” előtt tégy vesszőt. Egy szó, mint száz, különösen zavaró hibát nem találtam benne. Igazán ötletes és szép művet olvashattam! Gratulálok!