Rosalie23 Novellája

SUPERBIA
(kevélység)

„A kis emberek jellemzője, hogy elbizakodottá lesznek, midőn észreveszik, hogy szükség van rájuk!  / Friedl Beutelrock/

Ez a történet nem másról szól mint egy nőről aki mindent megtett azért, hogy a világon mindenki a lába előtt heverjen. Mások lelkén és életén gázol át és nem érdekli, hogy ezáltal hány életet tesz tönkre. Igaz, hogy a szépsége páratlan evvel együtt arrogáns, önelégült, hiú és túlontúl büszke. Az igazság az, hogy van mire lassan 300 éves lesz és úgy néz ki mint egy 21 éves nő. Gyönyörű ében fekete haja a derekát söpri, ragyogó ég kék szeme csak úgy csillog, magas és vékony testalkatán senki nem tud „átlépni”. Udvarlók sora keresi a kegyeit és persze a hatalmát. Majd elfelejtettem Ő az első és legnagyobb hatalommal bíró boszorkány.

''Ilona vagyok gyönyörű és magányos, de az utóbbi nem számít addig amíg megvan a szépségem nem érdekel. Alkut kötöttem az ördöggel pontosan 279 éve, amit még most sem bánok pedig sokak szerint kellene, mert a szerelmet áldoztam fel. A neve Greg volt szeretett ahogy én is Őt, de megijedtem ahogy láttam az embereket megöregedni és megcsúnyulni. Én életem végéig szép akartam lenni, hogy Ő velem maradjon és mindig ilyen szépnek lásson. Így lett de miután megtudta, hogy mit tettem elhagyott, elment biztosra veszem, hogy azért mert nem bírta elviselni az én örök szépségemet. Hah! Amikor elment az ördög megjelent és azt mondta „Ha most azt mondod, hogy többé nem leszel szerelmes akkor örökké gyönyörű és már hallhatatlan is maradsz, ha viszont megszeged és kimondod az érzéseidet akkor elveszem az erődet a szépségedet és a szerelmed lelkét ami nélkül nem tudna élni. Válassz most!”

Szerintem egyértelmű, hogy mit válaszoltam én sokkal többet érek holmi szerelemnél aminek értelme nincs.''

„Még hogy nincs értelme!? Majd meglátjuk meddig tudsz ellenállni! Nekem kellesz te és egy halandó lelke, hogy újjászülessek!”- gondolta magában az ördög. Mindent megfog tenni, hogy sikerüljön a terve, de egy hátulütője van az egésznek 333 év múlva lejár az egyesség. Hogy miért ennyi!? Azért mert az alkuhoz két fél kellett ami az ördög számát felezi. Ki tudja, hogy sikerül-e neki véghez vinnie amit akar. Már annyi férfit küldött rá és még mindig semmi. Nem jön rá, hogy a lány miért ilyen rideg és távolságtartó mindenkivel.

Aztán egy nap jött egy férfi aki rendes, okos és nem mellesleg gyönyörű volt. Ilonának is megakadt rajta a szeme, de amikor belegondolt mit veszíthet inkább vele is úgy viselkedett mint a többi emberrel. Pedig  ezt a férfit nem az ördög küldte hanem isten aki próba, és ezáltal választás elé állította a lányt, hogy amikor odakerül a sor hova kerüljön a lány. Ő meg akarta neki bocsájtani a bűneit mert igaz, hogy hiú és öntelt volt a lány de nagyon sok emberen segített. Persze akaratán kívül. A lány nem akar lemondani semmiért cserében a szépségéről, de úgy gondolta úgy sem lesz szerelmes így amikor Noel (igen így hívták őt aki talán megváltoztatja Ilonát) elhívta vacsorázni most először igen mondott.

„Péntek van ma megyek vacsorázni Noellel már nagyon várom, teljesen be vagyok zsongva. Lehet talán mégis le kéne mondanom ezt a találkozót?! Nem, már nem. Meg kell próbálnom de vigyáznom kell nehogy beengedjem a felépített falamon, nem akarom elveszíteni az alku rám eső részét. Vigyáznom kell a legféltettebb kincsemre a szépségemre.” Lassan elkezdett készülődni, egy királykék kisestélyit vett fel és egy hozzávaló szandált, a haját begöndörítette és két oldalt feltűzte majd egy kis sminket tett fel persze felesleges. Amikor készen lett odaállt az egész alakos tüköre elé és legalább még egy órán keresztül nézegette magát. Ekkor csengettek... Ilona szépen ráérősen lépkedett az ajtó felé amikor kinyitotta nem lepődött meg , hát persze hogy Noel volt az. Udvariasan bánt a lánnyal. Egész úton kérdezgették egymást,ki mit szeret, mit nem szeret, mi a kedvenc színük mi a kedvenc ételük, szó esett a családról és a származásról. Így derült ki, hogy Noel is boszorkány, bocsánat rosszul fogalmazok, varázsló. Szerencsére nincs közös a családfán szóval nyugodtan indulhat a randi...

Ilona nagyon jól érezte magát és nem értette miért tud ilyen őszinte és kedves lenni. Teljesen szabadnak érezte magát, sok idő után most először mutatta meg ki is Ő valójában. Egy kedves ,aranyos lány aki persze végtelenül büszke a szépségére( szóval hiú). De a férfinek ez is tetszett a lányban elismerte azt, hogy a lánynak van mire és eldöntötte Ő bizony meghódítja ezt a szépséget. A vacsora jól telt és jól végződött, mivel Noel egy újabb találkozót kért amit meg is kapott. Végtelenül boldog volt, nem ismerte még fel de beleszeretett a lányba már az első találkozásuk pillanatában.

Másnap amikor ebédelni vitte, egy csodaszép kála csokrot vitt neki mert tudta, hogy ez a kedvence. Ilona nem tudott mit szólni annyira régen kedveskedtek neki, hogy majdnem elsírta magát. De ehelyett erőt vett magán és megölelte. Hosszú perceken keresztül álltak így, mivel a lány teljesen elvesztette az időérzékét a fiú meg nem akart véget vetni az ölelésnek mert nagyon örült neki. Lassan elhúzódott a lány és elindultak a park felé mert piknikezni fognak. Noel már előre készült, a rét közepén le volt terítve egy pléd amin két hatalmas kosár foglalt helyet. Az egyikben az étel és az ital meg persze egy behűtött pezsgő foglalt helyet a másikban pedig a tányérok, poharak és az evőeszközök. Ez a nap is jól végződött.

Ezentúl minden nap találkoztak és egyre jobban úgy érezték, hogy rossz a másik nélkül. Szinte mindent együtt csináltak. Ilona mire felébredt Noel beengedte magát és csinált neki reggelit aztán elmentek sétálni, megebédeltek, délután mindig mást (lementek a partra úszni, olvastak vagy tévéztek Ilona nappalijában és ha kellett bevásároltak). Nagyon rossz volt amikor eljött az esti búcsúzás mivel Ilona nem engedte ennél közelebb a fiút félt mert ígyis többet érzett iránta mint amennyit szabadna. Igaz nem vallaná be, hogy már fülig szerelmes mint ahogy Noel is. Ez így telt hónapokig aztán egyszer Ilona engedett az érzéseinek és Noel nála töltötte az éjszakát. Innentől kezdve már esténként a lánynál volt minden nap. Boldogok voltak annyira mint még soha életükben. Viszont Ilona tudta akármennyire is szereti a fiút nem mondhatja neki sőt még azt sem, hogy miért. A fiú nem tudta hiába mondja a lánynak, hogy mit érez Ő soha nem fogja neki mondani legalábbis addig nem amíg le nem jár az egyesség.  Pedig a lány mindennél jobban szerette volna neki kimondani azt amit érez: jobban szereti a saját életénél is, de az Ő lelkét nem áldozná fel.

Egy nap Noel rákérdezett arra, hogy a lány szereti-e. Ilona lefagyva nézte a fiút és nem tudta mit válaszoljon amivel nem bántja meg. Így nem válaszolt semmit, ez a fiúnak jobban fájt mintha azt mondta volna, hogy nem. Így felvette a kabátját és otthagyta a lányt talán örökre.

A napok, hetek csak úgy pörögtek amikor egy nap a lány arra ébredt, hogy az ágya amiben fekszik csupa vér. A lány megijedt, nagyon és egyből elment az orvoshoz. Ott volt már órák óta amikor minden vizsgálattal végeztek. Már csak az eredményekre kellett várnia. Már egy ideje várta Ilona, hogy jöjjön az orvos és megmondja mi történt mitől van ez az egész.

Amikor az orvos jött és elmondta Ilonának, hogy terhes volt és sajnálatos módon elvetélt, szegény lány nagyon kiborult nem értette miért lett hirtelen minden olyan rossz. Aztán ahogy gondolkozott ezen rájött „Én szerződést kötöttem az ördöggel nem is érdemlek mást!”. Már nem sok van hátra az egyességből de tudom mit kell tennem, mindenkit távol kell magamtól tartanom újra az leszek aki eddig! Semmi nem ér többet mint az én szépségem ez is csak azt bizonyítja, hogy szerettem és mégis mi volt a jutalmam elveszítettem a meg nem született gyermekemet. Többet nem leszek ilyen naiv, nem bízom már többet senkiben. Ami örök az a szépségem ezért képes voltam feladni mindent amit eddig fontosnak tartottam, de nem tévedtem! „Örülök, hogy akkor egyességet kötöttünk!”- kiabálta mert tudta, hogy az ördög figyeli. És milyen jól hitte végig figyelte és örült de csak az elején, mert így a végén rájött rosszal kötött egyességet. „Nem hittem volna, hogy a végén kiderül magával a hiúsággal kötöttem alkut! Ezt sajnos már most tudom elvesztettem az egyetlen lehetőségemet az újjászületésre.” Így mivel már most feladta, felment beszélni Ilonával. Amikor megjelent a lány előtt az kissé meglepődött, de rákérdezett arra miért van ott. „Csak azért mert látom a szerződést én vesztettem el, és mivel így van a maradék időt elengedem. Viszont van egy ajánlatom számodra!” A lánynak felcsillant a szeme kíváncsi volt mit akar neki ajánlani az ördög. Amire az volt a válasz: „Lehetnél még ennél is szebb persze ha szeretnéd!” „Mit kérnél cserébe?” „Dolgozz nekem! Ami abból állna, hogy embereket kell letéríteni a helyes útról! Kövessenek el legalább egy bűnt amit nem bánnak meg így a lelküket én kapnám meg!”-nevetett az ördög. „És én a  lelkemet megtarthatom?” „Persze, de hisz minek az neked?!” „Az az enyém és ha nem tarthatom meg akkor..” „De tartsd csak meg de akkor jó sok lelket gyűjts nekem”-húzta gonosz vigyorra a száját. „Meglesz! Hisz én vagyok Ilona az egyik bűn a kevélység királynője! Vagy nem így van?” „De így van te vagy az!”

Hát igen tényleg én vagyok az már évszázadok óta szolgálom az ördögöt és mindenkit akit csak ismerek beleviszek a romlás mocsarába, és nem bánom mert én vagyok a legszebb az egész világon! Van akinek az életem nem happy enddel végződik de nekem azzal mivel én vagyok maga Superbia.

  

VÉGE

Jó, összeszedett mű volt, igazán impozáns! Tetszett. Némi esztétikai hiba adódott benne, de nem volt vészes. Pl. Néhol hiányzott a vessző, amire igazán szükséges figyelni. Valójában nem is sok mindent tudok róla mondani. Talán még annyit, hogy az elején, az idézet szerintem felesleges, hisz a történeted, anélkül is, saját alapjain is megáll. Gratulálok nagyon! Szép munka!