Iceflower novellája

Az igazi lustaság

Írta:Iceflower

- Gyere Laura, végeztem.

- Pillanat, csak összeszedem a cuccom.

Sietve szedelőzködni kezdett, hogy barátnője ne várjon rá olyan sokat.

Csöndesen baktattak egymás mellett az utcán, néha köszönve az előttük elhaladó munkatársaknak. Sötét, hideg éjszaka volt, igyekeztek szorosabbra húzni kabátjaikat, hogy minél kevésbé érje őket a hideg, téli szél.

- Feszültnek tűnsz. Máskor egész úton csacsogsz, le nem lehet lőni téged. Mi történt?

- Csak a suli. – fakadt ki Laura – Minden tanár azt hiszi, hogy csak az ő órájára kell készülni. Nem tudom, hogy fogok ennyi mindent egy éjszaka alatt megtanulni.

- Nyugi csajszi, egyetemen sokkal rosszabb. Ott a vizsgaidőszakban nincsenek tekintettel a tanárok se rád, se a tananyagra.

- Persze, ebbe biztos igazad van. De odáig el is kéne jutni. Rossz jegyekkel meg nehezen fog menni. Szóval muszáj vagyok tanulni. Pedig jó lenne már kicsit pihenni. Hazamenni és egyből lefeküdni aludni.

- Majd a hétvégén.

- Szombaton is dolgozom. Vasárnap meg tanulok.

Fél 9 is elmúlt már, mire hazaért. Fáradtan lehúzta a cipőjét, elrakta a kabátját, majd bement a fürdőszobába kezet mosni. Látta, hogy lejárt a mosógép programja és mivel anyja éppen a konyhában volt, ezért elkezdte kiteregetni a ruhákat.

- Laura, megmelegítettem neked a vacsit, gyere, most meleg!

- Mindjárt Anya, csak kiteregetem a ruhákat.

-Jaj, kislányom, köszönöm, hogy megcsinálod. Biztos fáradt lehetsz, úgyhogy kitettem a kaját az asztalra. Mesélj, milyen napod volt.

- Hosszú. Megírtuk a matek dogát, tudtam, remélem ötös lesz. Suli után volt egy órám, lógtam a csajokkal aztán mentem dolgozni.

- Nem cseszegetett a főnök?

- Nem szerencsére. Biztos úgy volt vele, hogy tegnap jól leszidott, én meg mára tanultam belőle.

- Reméljük. Ha végeztél, add a tányérod, elmosogatom. Aztán megyek aludni, holnap korán kelek.

- Hagyd Anya, majd én megcsinálom.

- Nem, nem, te reggel óta talpon vagy, dolgoztál is, tanulnod is kell, menj be, ülj le inkább tanulni.

- Nem Anya, látom hogy fáradt vagy, azon a tíz percen már nem múlik. Úgyis csak pihennék még most.

- Hát jó. Akkor jóéjszakát. – odalépett a lányához, megölelte, majd így szólt - Milyen rendes nagylányom van nekem. Még munka után is képes vagy helyettem rendet rakni. Büszke vagyok rád.

- Szeretlek Anya. – Laura hálás mosollyal viszonozta a kedves szavakat. – menj aludni. Befejezem a mosogatást és megyek, tanulok még egy kicsit.

- Azért ne tanuld túl magad. Próbáld még éjfél előtt befejezni. – aztán halkan záródott a hálószobaajtó.

Miután befejezte a mosogatást, bement a szobájába és ledobta magát az ágyra. Egy hangos nyögés kíséretében előszedte könyveit és nekiállt a magolásnak.

Éjfél is elmúlt már, mire végzett. Leült a gép elé, megnézte az üzeneteit, betette a kedvenc zenéjét és elment zuhanyozni. A meleg zuhany után kimerülten bújt ágyba és szinte azonnal álomra szenderült.

Fél 7-kor kedvenc zenéje lüktető dallamaira ébredt. Fáradtan kidugta karját a meleg paplan alól, hogy kikapcsolja az ébresztőt. Semmi kedve nem volt felkelni. Még aludt volna fél órát, vagy legalább 5x5 percet, a „még 5 perc” alapján. De ahhoz, hogy normális embert varázsoljon magából fel kellett kelnie és készülődnie. Szorongással gondolt a mai napra. Még sminkelés közben is az járt a fejében, hogy, hogy fogja túlélni a mai napot. A dogák még csak-csak, de az utána következő 6 órás munka megrémítette. Véletlenek folytán kapott munkát, nem is gondolta, hogy így érettségi előtt bárki is alkalmazná őt. Suli mellett pedig szinte összeegyezhetetlen is volt. A tanárokat nem érdekelte semmi más, csak hogy mindent kihajtsanak diákjaikból. A társai szintén kikészültek már a sok tanulástól és ők nemhogy nem dolgoztak, de még csak otthon se segíttetek. Édesanyja egyedül nevelte, ezért elvárta, hogy legalább a háztartásba segítsen be. Laura ezt túlteljesítette azzal, hogy még dolgozott is hol 4, hol 6 órákat délutánonként. Azután hazament és besegített, mert átérezte édesanyja helyzetét. Egész nap dolgozik, hazajön este és utána rakjon rendet, főzze meg a vacsorát, majd utána újra pakoljon össze.

Talán ezért is gondolta mindenki azt Lauráról, hogy önzetlen és segítőkész. Hogy át tudta érezni mások bajait és ha tudott segített. Így, bármennyire is félt a nap további részétől, tudta, hogy ezzel jót tesz és ezért csak elismerést érdemel.

3 hónappal később:

- Na, mit csinálunk suli után?

- Nem tudom, de szerintem hazamegyek, rendet rakok aztán leülök tanulni. – válaszolta nemes egyszerűséggel Laura. – Milyen jó, hogy már nem dolgozom. Vannak szabad délutánjaim, szabadok az estéim, és nem kell éjfélbe nyúlóan tanulnom.

- Már nem dolgozol? De hát miért nem? – kérdezte egy osztálytársa Laura szavait hallgatva.

- Nem, nem tudtam összeegyeztetni a sulival. Vagy pénzt keresek vagy tanulok. Ennyi.

- Értem. Hát sziasztok. Szép délutánt nektek.

- Neked is. Na mit csinálunk? Azt mondtad nadrágot akarsz nézni. – kérdezte Laura.

- Aha mehetünk.1 óra múlva megy a buszom addig ráérek.

A vásárlás valahol mindig fárasztó. Legalábbis egy nő mindig elfárad a végére. Így volt ezzel Laura is, és alig várta már hogy, haze érjen, mert éhes is volt már nagyon.

Miután hazaért, szinte kifosztotta a hűtő tartalmát. A koszos edényeket a mosogatóba pakolta a csinos kis piszkos edényhalom tetejére. – Majd később elmosogatok. Előbb gyorsan megtanulok mindent, utána ráérek bármi mást csinálni. -  Azonban úgy jóllakott, hogy a nagy tanulásban hamar elálmosodott, majd el is aludt. Arra sem kelt fel, mikor pár órával később édesanyja hazaért. Azonban a konyhából kiszűrődő zajok elűzték mellőle az álmot. Kócosan és kómásan kiszédelgett a szobából. Édesanyja épp mosogatott.

- Jaj, bocsi Anya, hogy nem csináltam meg, de előbb leültem tanulni és elaludtam.

- Semmi baj kincsem, biztos fárasztó napod volt, pihenj csak.

Laura egy szó nélkül visszament szobájába és lefeküdt az ágyra. Olyan jól esett még pihenni és más megcsinál helyette mindent. Élvezte az édes semmittevést. Eszébe se jutott, hogy más fáradtabb lehet, mint ő. Ezek a gondolatok szinte újra álomba ringatták, de ekkor kivágódott a szobaajtó és édesanyja dühösen csörtetett be.

- Elhiszem, hogy fáradt vagy, hogy lefáraszt a mindennapi iskola és hogy előbb megtanulsz mindent, de hogy mosogatni se volt időd…

- De Anya, te mondtad, hogy nem baj, hogy nem csináltam meg.

- Igen, de akkor elfelejtettem, hogy ma csak 11-ig voltál iskolában. Hazajöttél és nem csináltál semmit. Tudod, régen, mikor dolgoztál hazajöttél késő este és még akkor se hagytad, hogy én csináljam ezeket.

Szép novella volt, bár nem hinném, hogy a cím és a történet kapcsolata összeegyeztethető lenne. Szóval szerintem abszolút nem ilyen egy „igazi lustaság”. Igazság szerint tetszett a novella nem igazán erre számítottam a cím alapján. Nekem néhol kicsit ellentmondásosak voltak a karakterek. Igazán jó novellát olvashattam! Egy szó mint száz gratulálok hozzá.