Szélkisasszony novellája

Blair magabiztosan szelte át a szerkesztőség rusztikus és csillogó épületét a vadiúj krokodilbőr cipőjében. Érezte ahogy minden tekintet rászegeződik. A legtöbb lány ebben a helyzetben zavarba jött volna és földre szegezett szemmel folytatta volna az útját az arcán némi ártatlanul bájos rózsás pírrel , de e történtet főszereplője nem abból az ijedős fajtából volt való. Sötétbarna lombkoronáját csábosan megrázta, még jobban kihúzta magát , szinte sütkérezett az elismerő tekintetekben. Sokat tudó mosollyal a képén szállt be a liftbe , úgy érezte markában van az egész világ.  Olyan erőt és energiát sugárzott ami elég lett volna több ezer önbizalom hiányos kis fruskának.  Imádta ezt az egész reggeli cirkuszt. Olyan volt akár egy rituálé ő belép és a levegőben valami fura feszültség lesz úrrá. Elképzelte , hogy vajon min tanakodhatnak az emberek miközben az ő vizslatásával foglalkoznak. Nyilván vannak az irigyek, a rosszmájúak és a semlegesek esetleg néhány jó akaró is akad köztük , bár ennek őszintén szólva nem saccolt sok esélyt. Nem tartotta magát szerethető embernek vagy jólelkűnek . Pontosan tudta magáról, hogy egy fehérmájú , törtető és rendkívül számító bestia. Ezért volt gusztusa ahhoz is , hogy lefeküdjön Mr. Richardsonnal a mostani posztjáért cserébe. A pletykák vagy a rossz lelkiismeret nála már semmit sem nyomtak a latba.  A szülei magaviseletét ugyan példamutatónak találta, olyasféle példának amilyet az életben soha nem kívánt követni. Nem kívánt olyan szürke átlagember maradni  aki nem akar vagy talán nem mer változtatni unalmas napjain.

Gyereket sosem  nem akart, a férfiak terén is elég válogatós volt. Egy valami viszont állandó volt az életében , még hozzá a a külcsín.

Igen , szörnyen hiú volt. Önmaga minden egyes porcikáját imádta . Sok gondot fordított a külsejére és a lélegzetelállító megjelenésére minden áldott nap. Nem sajnálta az időt az arca makulátlan kikészítésére vagy éppen a különlegesebbnél különlegesebb ruha szettek összeállítására. Ő a vásárlásból merített energiát és akkor érezte magát a legelégedettebbnek amikor egy napsütéses délután márkás ruhákkal teli szatyorral vonult végig a a Fifth avenue-n, miközben elismerő tekinteteket zsebelt be a járókelőktől. Maximalista volt és azon kevesek táborát népesítette akik szinte a tökéletesség határát súrolták.

Blair hamarosan már a saját irodájában ücsörgött. Kényelmes bézs színű forgószékében lábát felpolcolva olvasta az egyik híres divatmagazint. Mivel ő volt a főszerkesztő – hála szemérmetlenségének-ezért a délelőtti lapszemlét szigorú kutató munkának címkézte , holott valójában színtiszta lustálkodás volt. Úgy gondolta , hogy mivel a szakmájában elismert és sikeres , megjár neki ennyi szieszta . Amúgy sem merte volna senki számon kérni, hiszen alig volt a cégnél nála magasabb beosztású alkalmazott, az alatta lévőkkel pedig zsarnoki módon bánt.  Beosztottjaitól őrületes dolgokat kért –vagyis a megfelelő szó inkább a követelt . Ha nem tudták megoldani a rábízottakat azért kirúgás járt, a jól elvégzett munkáért semmi, hiszen az Blairnél  alapkövetelménynek minősült. Kemény megdolgoztatta őket a pénzükért , az már egyszer biztos.  Az alkalmazottai voltak a saját élő céltáblái. Bármi bántotta vagy dühítette az rajtuk töltötte ki, és sosem érezte magát emiatt rosszul.  Hamar dühbe gurult. Még egy  betört köröm vagy egy rakoncátlankodó hajszál is képes volt arra, hogy a kedvét szegje.

Olvasgatását a titkárnője , Jane kopogtatása szakította meg.

- Bújj be !- válaszolt

Egy apró termetű , világos rövid szőke hajú, szemüveges ,húsz év körüli, esetlen lányka bukkant elő  , kezében egy arany bársony dobozt tartott.

- Mrs. Lovegod ezt önnek jött- közölte a lány vékonyka hangján és átnyújtotta a csomagot .

Miközben Blair elvette a küldeményt ,alaposan végigmérte Janet.  Szánakozó pillantásokat vetett rá és elmondhatatlan gyönyört érzett , hogy figyelemmel kísérheti miként kínlódik a szerencsétlen , főnöke gyilkos tekintetétől.

- Ez minden ?- kérdezte B. amikor elege lett a játszadozásból.

-Igen , kisasszony –cincogta J. kisegér módjára

- Akkor elmehetsz !- intett neki.

Jane arcán megkönnyebbültség és hála tükröződött  amiért kibocsátást nyert az oroszlán barlangjából. Nagy hiba volt tőle , mivel Blair meggondolta magát, és úgy határozott , hogy  még utoljára beletipor a lány érzékeny lelkébe.

-És Jane …!!-szólt utána

-Tessék  Mrs. Lovegod ? –fordult meg

- Ha továbbra is itt szeretnél dolgozni akkor szerezz be tisztességes göncöket!Még az épület előtt álló csöves is ízlésesebben öltözködik nálad!Nem is tudom hova tettem a szemem amikor alkalmaztalak téged.!Na sipirc…- adta meg Blair a kegyelem döfést mire a titkárnő égő arccal  sietősen távozott. Imádta megalázni az esetleneket hiszen ilyenkor olyan volt akár a frissen teletankolt kocsi.

Türelmetlenül szakította fel a csomag finom csomagolását, hogy végre megtudja mi lapulhat odabent. A papír eltávolításával egy kis selyemborítású ékszerdobozkát talált amihez egy cetli volt mellékelve .

,,Miért van az , hogy minél jobban gyűlölni akarlak , annál hevesebben kívánlak ? Kérlek magyarázd el ma este  nyolckor a Palaceba. Csók : Keith”

A lány arcán egy leheletnyi mosoly jelent meg amit azon nyomban le is törölt onnan.  Nem akart gyengeséget mutatni főleg egy férfi miatt nem, hiszen minddel úgy bánt mint valami olcsó játékszerrel. Használta őket egyszer , a jobbakat többször , de ha nem látott már több lehetőséget bennük , szélnek eresztette őket. Megtehette hiszen sosem fordult elő , hogy egyedül maradt volna. A férfiak egyszerűen rajongtak érte, elhalmozták mindenféle földi jóval annak reményében , hogy nagylelkűségük busásan megtérül. Blair nem volt az a szemérmes fajta , így hát csak ritkán fordult elő , hogy egyedül töltötte az éjszakát.

Keithhel viszont más volt  a helyzet. Egy partin ismerkedtek meg . A lány figyelmét felkeltette Keith elegáns megjelenése, méterekről lerítt róla , hogy van mit a tejbe aprítania. Azonnal megtalálták a közös hangot  , egyre többször futottak ,,véletlenül” a kávézóban vagy egy étteremben. A harmadik randevún aztán egyikük sem bírt az ösztöneivel , így vadul egymásnak estek a fiú lakásán. Ettől kezdve nem telt el nap úgy , hogy ne szeretkeztek volna egymással. Hol egy hotelban ,a lakásukon , női mosdóban , próbafülkében , tényleg minden szerepelt a repertoárban. Blairben napról napra furább érzelmek lettek úrrá. Nem volt hozzá szokva a pillangókhoz a gyomrában vagy  a heves szívdobogáshoz , a munkájára sem tudott koncentrálni. Ahhoz viszont túl kapzsi és nagyravágyó volt , hogy a karrierjét kockára tegye egy futó fellángolás miatt. Úgy döntött tehát találkát kér a fiútól és valami ügyes kis füllentéssel ,, kihazudja” magát a kapcsolatukból , hisz ezt mesterfokon űzte. Blair mindet bevetett ócsárló szavakat , fiktív szeretőket , hölgyhöz illetlen modort így az estéjük a tervhez hűen hatalmas veszekedéssel végződött .Keith megelégelte a szócsatát és dühösen faképnél hagyta akkor  a lányt. Blair nem emésztette magát sokat a dolgokon , mert érezte , -hogy bármennyire is akarja -az ő történetük itt még nem ér véget. Igaza is lett, ezt bizonyította  az aprócska csomag is . Bármit vágott a férfi fejéhez , mégis akarja őt. Hízelgő. A dobozban egy csodás gyémánt fülbevaló lapult , igazán drága darab volt. Blair pontosan tudta , mennyibe kerül egy ilyen csoda, hiszen egy divatmagazin főszerkesztőjénél az efféle tudás alapelvárásnak minősült. Sokáig vizsgálgatta még a lélegzet elállító briliánst aztán szólt Jannek , hogy sürgős dolga akadt és meglépett a munkahelyéről. Természetesen életbevágóan fontos dolga volt. Ruhát kellett vásárolnia estére.

***

Tíz perc késéssel parkolt le a Palace épülete előtt tűzpiros Priusával.A visszapillantó tükörben megigazította a toalettjét , majd a bejárat felé vette az irányt. Keithet már méterekről kiszúrta , ahogy azt is , hogy rendkívül feszült. Tudta , hogy azon izgul vajon megjelenik e Blair ma este , vagy a tegnapi szakítás mégis komoly volt. Aztán mikor megpillantotta a lányt egyből felvette a laza macsó arckifejezést. A vacsora alatt nem kerültek elő komoly témák. Sem a tegnapi vita sem a jövőjük, nem akarták ezzel elrontani a hangulatot , csak a mának éltek. A desszert után a szálloda egyik patináns lakosztályában koronázták meg az estét.

Már későre járt , Blair szemére még sem jött álom. Csak csendben vizslatta a mellette édesen szuszogó Keith-et. Végiggondolta az életét.

Hiú volt és erkölcstelen , pontosan tisztában volt ezzel , mégsem akart változni. Nem akart az elvárt normákhoz idomulni , másoknak megfelelni, hiszen akkor nem maradt volna  önmaga. Egyáltalán ki határozza meg , hogy mi a rossz és mi a jó?Miért elfogadhatóbb az ha egy ember úgy tesz mintha makulátlan lenne mintha valaki felvállalja az egyéniségét az összes hibájával együtt ? Baj az ha ő a gyerekcsinálásban csak az eljárást t élvezni , de gyereket nem akar ? Vagy , hogy kiadja magából a feszültséget és nem magában fortyog ? Hogy nem enged minden embert közel magához ?

Valószínűleg ezekre a kérdésekre nem kapott választ , legalábbis azon az éjjelen nem. A bűn folyamatosan ott van az életünkben , olyan mint a cukrosbácsi aki csak arravár, hogy magához csalogathasson téged. Valaki ellen tud neki állni ,valaki nem tud , de Blair az a fajta volt aki nem is akart. És ez neki tökéletesen megfelelt.

Nagyon szép novella volt, rossz helyesírással és kevés áttekintéssel. Sajnos ez eléggé megpecsételte a történet sorsát. Néhol szinte élvezhetetlen volt a helyesírási hibák végett. Sok helyen előfordult, hogy a vesszők előtt szóközt raktál. Csak megjegyezném, hogy nem helyes.

Pl.

• Ahogy te írtad

kiszúrta , ahogy

• Ahogy helyes lenne

kiszúrta, ahogy

vagy a két mondat közötti szóköz rakás. ( mindezek nagyon fontosak az íráshoz!)

• Ahogy te írtad

előtt tűzpiros Priusával.A visszapillantó

• Ahogy helyes lenne

előtt tűzpiros Priusával. A visszapillantó

Igazság szerint maga a történet elég jó volt. Viszont legközelebb tényleg nézd át, mert sajnos eléggé elrontja az összképet a helyesírás, vagy az írásjelek nem megfelelő használata. Mindezektől eltekintve nagyon gratulálok a novellához!